Minden történet mögött ott rejtőzik egy másik, szoktam mondani. És bizony egy-egy könyvből kiragadott idézet is sokkal többet rejt magában, mint elsőre gondolnánk. Ezért kigyűjtöttem néhány sort a Mögötted! c. regényből, és magyarázatot is fűztem hozzá a saját tapasztalataim szerint. Neked mit üzennek az idézetek? Milyen felismerések születnek benned általuk?
1. "Mindenkinek van egy olyan arca, ami csak önmagára tartozik. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ez az arc."
Az önismeret fontos része az önreflexió. Azt gondolom, akkor válunk hiteles emberré és/vagy szakemberré, ha az arcainak nem fedi semmilyen csillámréteg. Természetesen máshogy viselkedünk egy baráttal, a családdal és önmagunk előtt is. Nem az arcokkal van a baj, hanem jellemzően azzal, hogy nem önazonosak, hiteltelenek.
Minden arcunknak ugyanabból kellene táplálkoznia: az értékrendünkből, a lelkünkből. Amennyiben a gyökereinkhez nyúlunk vissza, és itt nem az ősökről beszélek, hanem arról a mélységről, ami bennünk van, minden megnyilvánulásunk - tartozzon bármelyik arcunkhoz is - hiteles lesz.
2. "Olyannak mutatom magam, amilyennek akarom, hogy lássanak. A sok álarcnak köszönhetően azonban már én sem tudom igazán, ki vagyok."
Ez az idézet tulajdonképpen a megfelelési kényszerről és a manipulációról egyaránt szólhat. Mindkettőt csinálhatjuk tudatosan és tudat alatt is. De kérdem én... ha megfelelési kényszerből mutatom magam másnak, mint aki vagyok, az nem ugyanúgy manipuláció-e?
Azt szoktam mondani, hogy a regényeim olyanok, mint a költői kérdések. Nem megválaszolni akarom a kérdést, hanem feltenni, és hagyni, hogy az olvasók elgondolkodjanak róla.
3. "Az élet néha sarokba szorít, és bárhogy is döntünk, az veszteséggel jár. Olykor egyszerűen nincs jó döntés."
Segítő konzultációim során gyakran feljön a döntés témája. Azt szokták mondani, hogy a nem döntés is döntés, ám az elköteleződés mozgatja igazán az energiát. Amikor megrekedve érezzük magunkat, valójában épp a mély, jelentőségteljes döntések hiányoznak az életünkből. És bizony adódnak olyan helyzetek, amikor azt érezzük, hogy az élet sarokba szorított minket, és nincs jó döntés.
Azt látom, hogy még mindig igyekszünk elmenekülni a nehézségek elől (érthető okokból), viszont épp ez tart minket a régi, elavult nézetekben. Ugyanis lehet, hogy egy "rossz" címkével megítélt döntés fog életünk legnagyobb lehetőségeihez eljuttatni.
4. "Sosem hittem volna, hogy a saját elmém lesz a legnagyobb ellenségem."
Azt mondják, az ember magának hazudik a legtöbbet. Ez pszichológiai tény. Önfejlesztő utam során nemcsak megtapasztaltam ezt, hanem az első sorból néztem végig, hogyan gyárt hazugságokat az elmém a saját megnyugtatására. A tudatosság tulajdonképpen azt jelenti az önreflexióval karöltve, hogy rálátok ezen hazugságokra.
Tekinthetjük az elmét ellenségnek, hiszen a tudatunk és a tudattalanunk is megannyi hitrendszert raktározott el az évek során, amelyek a mai napig irányítanak - és jellemzően akadályoznak. Ugyanakkor mindezt a túlélés érdekében teszik. Védelmi mechanizmusok. Itt jön képe az önismeret, a tudatosság és az önreflexió. Ha látom az önön működésemet, akkor változtatni is tudok rajta.
5. "Mikor dőlt el a sorsom? A saját életemet élem egyáltalán?"
Szerintem ezek vagy ehhez hasonló kérdések minden tudatosságra érzékeny ember fejében megfordulnak. Ahogy én látom, jellemzően nem a saját életünket éljük. Én sem azt éltem, és rengeteg ember számol még be erről. A nevelés, a megfelelési kényszer, a szülők, az iskolai hatásai, az örökölt sorsok mind-mind az önazonosságunk ellen vannak.
Tulajdonképpen megtanuljuk elárulni önmagunkat. A gyermeknek, miután megszületik, két fontos alapszükséglete van a lélek szintjén: a kötődés és az önazonosság. A kötődés azért fontos, mert ez biztosítja a túlélést, hogy anya ellásson engem. Amint a kötődés és az önazonosság a mérleg két oldalára kerül, tehát a gyermek választani kényszerül (nem tudatosan, de megteszi), akkor mindig a kötődést fogja választani. Tehát elárulja magát, az önazonosságát a túlélés érdekében.
Hiszen a cél, hogy nehogy elvesszen a kötődés. Így tanulunk meg megfelelni, olyan emberekké válni, akik nem vagyunk, és egy olyan életet élni, ami nem a miénk. Erre azt szoktam mondani, hogy mindez elég durván hangzik, ugyanakkor van megoldás. Bár az önismeret és az önfejlesztés elcsépeltté vált manapság, minden út ide vezet. Egyetlen dolgunk van: megismerni önmagunkat, azt a lényünket, aki a különböző rétegek alatt vagyunk.
