A Vérszerződés megjelenése alkalmából beleolvasót hozok. Ez az Egyezség-sorozat második része, a Kisujjeskü folytatása. A fő kérdés: tényleg úgy gondolod, hogy mindenre fény derül? Ugyanakkor azt is feltehetném: mit tennél, ha kiderülne, hogy a legfontosabb ember az életedben hazudott neked? Alexia Sears története ott folytatódik, ahol az első rész végén abbamaradt.

Vajon hogyan fogja viselni a rá váró megpróbáltatásokat? Rájön végre, ki mozgatja valójában a szálakat? Tehet valamit az ember a manipuláció ellen? A regény már kapható az Álomgyár Könyvesboltokban!

"A MENTOR

A délelőtti gyűlés… nos, kemény volt. Kettő visszaesőnk is volt. A többiek nem lépték át a határt, viszont nehéz időszakon mennek keresztül. Tudom magamról, mennyire könnyű kibillenni a középpontunkból. Bármi történt, rögtön az alkoholhoz nyúltunk. Erre támaszkodtunk. Most, hogy ez már nincs, olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Sokat bosszankodtam ezen. Miért pont az alkohol?

Annak, aki a munkába menekül, vagy csokit töm magába, nem kell visszafognia magát. Mármint… nyilván nem egészséges az sem, mert ugyanolyan függőség, mint az alkohol. Mégis mi vagyunk azok, akik gyűlésekre járnak, és igyekeznek távol tartani magukat a függőségük tárgyától. A munka és a csoki ugyanis jellemzően nem tesz akkora kárt másokban, mint a tudatmódosító-szerek. Legalábbis én így gondolom. Mások talán másképp vélekednek, de én inkább lennék cukorfüggő, mint alkohol.

Miután minden széket egymásra pakoltam, megmozgatom a nyakam és a vállaim. Nekem mindig ide rakódik a stressz. Borzasztóan tud fájni.

– Már vége a gyűlésnek?

Egy férfi lép oda hozzám. Még csak nem is köszön. A meglepetést nem tudom elrejteni, ahogy a rosszallásomat sem az udvariatlanságot illetően, de azért válaszolok.

– Jó napot! – mondom nyomatékosan. – Igen, vége. Legközelebb este hatkor lesz. Ha gondolja, jöjjön…

– Nem, kösz – vágja rá hirtelen. – Én csak kerestem valakit. Azt hittem, itt lesz.

Néha be szoktak esni ilyen figurák. Vannak, akik szeretik ellenőrizni a hozzátartozóikat.

– Ha megmondja a nevét, többet tudok segíteni.

– Nem fontos – motyogja, és köszönés nélkül, ahogy érkezett, már távozik is. Felvont szemöldökkel meredek utána. Magamban tarthatnám a véleményemet, de nem bírom. Utánasietek, és utol is érem a folyosó fordulójában. A telefon a fülére szorítva, valaki épp abban a pillanatban veszi fel, amikor mögé érek.

– A gyűlésnek vége – mondja.

Nem vesz észre. Visszahátrálok a sarokig, és eltűnök a fordulóban. Megtámasztom a hátamat a falnál, csendben figyelek.

– Miért ne kérdezhetnék rá? – zsörtölődik. – Talán ismeri Alexiát.

Alexia. A nő frufruval, aki nem olyan rég csatlakozott hozzánk. Alexia, aki miatt Sue mindig nyaggat, hogy legyek a mentora. A volt nyomozó, aki valamilyen „félreértés” miatt elveszítette a munkáját.

– Miért lenne gyanús? – folytatja, majd felhorkan. – Jó, ahogy akarod. A lényeg, hogy a gyűlésnek vége. Nem láttam a környéken.

Jó lenne hallani valamit a másik féltől is… A fenébe!

– Nyomozó volt, simán kiszúr. – A szavakat újabb hallgatás követi. Hümmögés, majd újabb válasz. – Rendben, ahogy akarod. Előkerítem, és követem, ahogy kérted.

A beszélgetésnek vége szakad. A férfi lépteinek hangja visszapattan a folyosó faláról. Nem mozdulok. Megvárom, amíg becsukódik mögötte az épület bejárati ajtaja. Mégis ki a fene volt ez? És mit akar Alexiától? Értesítenem kellene. Sőt, pontosan ezt fogom tenni. Végigtapogatom a farmerem zsebét, de sehol nem lelem a telefonomat. Biztosan az asztalon hagytam a teremben. Néha automatikusan leteszem valahová, aztán elfeledkezek róla.

Ellököm magam a faltól, és visszasétálok. Úgy érzem, Alexiának tudnia kell a dologról. Csinálnak furcsaságokat a hozzátartozók is néha az tény – nyomoznak a függő szerettük után, meg ilyenek –, de van valami gyanús nekem ebben az egészben. Főleg mivel… mintha egyszer azt mondta volna, hogy a szülei nem itt élnek, más családtagja pedig nincs. Mivel nyomozó volt még az is felmerül bennem, hogy talán veszélyben van. Vagy a félreértés, amiről korábban beszélt, mégsem az alkoholhoz kapcsolódik?

A telefonom tényleg az asztalon van. Gyorsan előkeresem a számát, és már tárcsázom is. Várok… Csak a sokadik csörgésre veszi fel, sietve szól bele. Mintha lihegne is, és azt hiszem, rohanó léptek zaja szűrődik be a háttérből.

– Igen? Max?

– Üdv, Alexia, igen, én vagyok.

– Elmentettem a számát – mondja rögtön, noha ez nyilvánvaló. – Most sietek, nem alkalmas.

Szabadkozom, hogy rossz időpontban keresem, mégis elhadarom, mennyire fontos ez a beszélgetés. Próbál hárítani, én azonban nem hagyom. 

– Egy férfi volt itt. Kihallgattam egy beszélgetést. Szerintem követik magát. A léptek zaja hirtelen abbamarad.

– Tessék?

– Találkoznunk kellene. Elmondok mindent.

A háttérből egyre több zaj zavarja meg a beszélgetést. A másodpercek peregnek, Alexia azonban nem reagál.

– Alexia…?

– Bocsi, igen. Történt valami. A kórházban vagyok. Most mennem kell, Max. A barátomról van szó."

A Vérszerződés már kapható az Álomgyár Könyvesboltokban. Keresd a friss akciókat ide kattintva: https://alomgyar.hu/konyv/verszerzodes

Fotók: Álomgyár Könyvesboltok, Lizzyke írásai, Ludányi Bettina