Íróként vagy írói vénával megáldva az ember azt gondolja, hogy írótanfolyamokon fejlődhet a legtöbbet, ha jobb szakember akar lenni. Tulajdonképpen az élettapasztalat is sokat ad ahhoz, hogy egy szinttel feljebb léphessünk a pályánkon. Ugyanakkor keveseknek jut eszébe az önismeret, ha fejlődésről van szó.

Persze nem is csoda, hiszen egy cselekményleírás vagy párbeszédírás kurzuson tanult írástechnika például tényleg sokat tud segíteni. Ugyanakkor én azt látom, hogy ennél több kell. Az írónak születetteknek van egyfajta mélysége, egy olyan lelkülete, ami lehetővé teszi, hogy erős történetek kerüljenek ki a kezük közül. Viszont az önismeret és az önfejlesztés is hozzájárul ahhoz, hogy még jobbá válhassunk ezen a területen.

Írói pálya önismeret nélkül

Emlékszem, milyen ember voltam, amikor elkezdtem írni. Egyrészt csak ki akartam adni magamból egy történetet. Nem számított semmi, csak le akartam írni mindazt, ami bennem van. Nem volt ott az alázat, az érdeklődés, ráadásul azok a pozitív energiák sem, amiből valami sikeres nőhetett volna ki. Mi volt helyette? Bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni, hogy én is érek valamit. Ez nagyon nehéz energia.

A "nem vagyok elég jó" hitrendszernek van egy olyan hátulütője, hogy minél inkább próbálod bebizonyítani akár magadnak, akár másoknak, hogy jó vagy, annál inkább megerősödsz abban, hogy nem vagy.

Az élet ugyanis olyan helyzeteket teremt, amelyek igyekeznek felhívni a figyelmed ennek a hitrendszernek a létezésére. Ha nem vagy elég tudatos, akkor tovább erősödik, de ha tudatos vagy, akkor dolgozhatsz rajta.

Nos, én nem voltam tudatos. Dac volt bennem. Rengeteg hiány. Vágytam valamire, amit kihelyeztem az írásra és a regényekre. Elismerés, szeretet, önbecsülés... De minden alkalommal, amikor nem magunkban kutatunk a válaszok után, hanem egy külső dologtól várunk valamit, ördögi körbe kerülünk. Én is ebbe kerültem. Minél inkább be akartam zsebelni az elismerést, annál kevésbé ment.

Íróként jól kezelni a kritikát

Mindebből következik, hogy nagyon nehezen kezeltem a kritikát. Ki voltam akadva minden alkalommal, amikor valaki nem öt csillagra értékelt. Akár író vagy, akár olvasó, akár blogger, tudd... ha valaki erős érzelmekkel reagál egy kritikára, valójában MAGÁVAL VAN BAJA.

Hallani sztorikat arról, hogyan állnak bele írók a Molyon olvasókba, és hogyan erőszakolnak ki egy magasabb értékelést. Valójában nem az értékelésről és a könyvről van szó, hanem az adott személy ÖNértékelésről. Az adott személy kihelyezte az önértékelését, és véleményekből eredezteti az önbizalmát. Ha nem így lenne... nos, akkor b*romira nem érdekelné a kritika, és nem harcolna egy jobb értékelésért. Tudom, mert én bennem is ott volt a késztetés, ismerem ezt az utat.

Lehet, hogy ezek a sorok sokak zsebében kinyitják a bicskát, de attól még ez a valóság. Egyet lehet vele érteni, meg nem is, ez igazából mit sem számít. Mert ha erős az önbizalmad, nem ránt be a kritika. Akkor ránt be, és akkor ágálsz ellene, ha gyenge vagy nincs önbizalmad. Ellenkező esetben semleges, mert tudod, hogy mindattól függetlenül, amit egy olvasó ír, te értékes vagy. Na, én nem tudtam, és főleg nem így láttam.

Értéktelenség érzés volt bennem, és a kritikák is ezt erősítették. Elképesztő módon nyomasztott, láthatatlanná akartam válni úgy, hogy a nevem ott szerepelt a könyvek borítóján. Rettegtem, hogy még tovább csökkenek, minél többen olvasnak.

 A láthatóvá válás szorongása

Milyen ironikus, nem? Író lettem úgy, hogy szorongtam és rettegtem a láthatóságtól. Mindennek gyökere - ahogy említettem - az önbizalomhiányból, az önértékelés csorbulásából és a "nem vagyok elég jó" hitrendszerből fakadt. Tudni kell, hogy nincs olyan ember a földön, akinek ezzel ne lenne nehézsége - akár egy egész minimális is. Nekem bőven akadt.

Egészen addig, amíg 2019-ben úgy döntöttem, hogy elég volt mindabból, amit eddig tapasztaltam az életből. Nem lehet, hogy így teljenek el az évek. Ráadásul... tudatosan szerettem volna sikeres író lenni, tudat alatt viszont a félelmeim irányítottak. Nyilvánvaló, hogy mindig a tudat alatti nyer, hiszen a tudatos elme mindössze 3-5%, a tudattalan pedig 95-97%. A számok szakirodalmanként változnak, ám az arányok nem.

Számomra az önfejlesztés a Theta Healing technikát jelentette. 2019-ben ismerkedtem meg vele, és azóta is csinálom, használom, segítek vele másoknak is. Elkezdtem rálátni azokra a mintákra, amelyek mentén éltem az életemet. Rengeteget tanultam a tudattalanról, a hitrendszerekről, és hirtelen minden elkezdett kristálytisztává válni. 

Tudtam, hogy a hiányaim megmérgezték az írás folyamatát. Megmérgezték az írói minőségemet.

Nem is tekintettem magamra íróként, hiába voltak ott a könyveim a könyvesboltokban. Hiányból teremtettem valamit, ami egyenlő volt még több hiánnyal. Ezt tudatosítani... nos, nem elég hozzá az önreflexió, kell az alázat is.

Lekerültek a terhek, elérkezett a felszabadulás

A szorongás, a félelmek, amelyekről fentebb írtam, megmérgezték az írás folyamatát. Nem szabadon, kreatív csatornaként működve, önmagamat megélve, önazonosan, jó érzésekkel írtam, hanem keserű szájízzel, attól rettegve, hogy a következő mondathoz mit szólnak majd az olvasók. Szét fogják szedni? Szétcincálnak a kritikájukkal? Lebuktatnak, hogy nem is vagyok igazi író, csak egy kókler? Kiderül, hogy nem tudok jó történeteket alkotni? Mi lesz, ha kiderül? 

És persze hogy is születhet jó munka ilyen érzésekkel meg energiával? De tényleg... Ez hatalmas felismerés volt az életemben. És azon túl, hogy hozott némi felszabadulást, meglehetősen fájdalmas is volt. Azt kérdezgettem magamtól, hogy tényleg ennyit számít, mit mond egy idegen ember? Persze, hogy igen, nagyon is számít! - érkezett a válasz.

Mert azt hittem, ez határoz meg. És voltam olyan alacsony rezgésszinten, hogy tényleg ez is határozzon meg. Azonosultam idegen emberek véleményével. A negatív kritikák mintha az énképembe ivódtak volna.

Tehát volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy ez nem így nem mehet tovább. Rengeteget dolgoztam azon, hogy mindez kikönnyüljön bennem. Hiszen tudtam: nem véletlenül kaptam írói vénát, nem véletlenül imádom, nem véletlenül szeretek annyira történeteket kitalálni, nem véletlenül kezdtem el írni már általános iskolában. Nem véletlenül, mert nem lehet véletlen! 

Minél többet dolgoztam magamon, annál inkább oldódott a feszültség, a rengeteg blokk és elfojtás, az azonosulás, és gyógyult minden olyan seb, amely az önbizalmamon keletkezett. Elkezdtem erősödni, és észrevétlenül csökkent az érdeklődésem a vélemények, kritikák iránt. Félreértés ne essék, imádom, amikor írnak nekem az olvasók a könyveimről, amikor kibeszéljük az egyes jeleneteket, de már nem akadok ki, ha valakinek nem tetszik valami. És ez b*romira felszabadító!

A felszabadulás tisztább kreatív csatornát eredményez

Én abban hiszek, hogy minden ember kreatív csatorna. Csak van, aki íróként éli meg, mások bútort faragnak, valaki fest, akváriumot rendez, szobrászkodik és sorolhatnám. Ugyanakkor ez a kreatív csatorna be tud szennyeződni. A félelmek, a rettegés, a stressz, a szorongás, a hiány, a "nem vagyok elég jó" és más negatív energiák egyszerűen "bekoszolják". Nem tudsz önazonosan alkotni, ha ezek a minőségek vannak benned. Egyszerűen képtelenség, mert a kettő üti egymást.

Én sem tudtam elég sokáig. Több témán is kellett dolgoznom, mire ez megváltozott: határtartás, önbecsülés, önértékelés, nem vagyok elég jó, énkép, önazonosság, kötődési trauma (az értékesség érzésére durva hatása van) stb. Persze ez mindenkinél más, egyénenként változhat, ám az én utam ez volt. Minél inkább tisztult mindez bennem, minél inkább megismertem önmagamat, annál inkább ébredezett egyfajta erő és magabiztosság.

Azt vettem észre, hogy sokkal könnyebb írni, alkotni, sokkal szabadabb és önazonosabb vagyok, örömtelibb a folyamat, és bele tudom tenni a szívemet. Már kevésbé féltem a láthatóságtól is.

Persze mindig van hová fejlődni, és meg is tesszük, ugyanakkor a visszatekintés is épp oly fontos. Ha én visszanézek, azt látom, hogy elképesztő eredményeket értem el magánéleti szinten. Mostanra pedig oda is eljutottam, hogy megtaláljam önmagam íróként. Bízom benne, hogy a változás a jövőre megjelenő könyveimben még inkább szembetűnő lesz.

Képek forrása: Pinterest