Legújabb regényem, az Örökül hagyott szavak központi témája az anyaseb. Az egyik előolvasóm szerint nagy bátorság kellett a könyv megírásához, ugyanakkor az olvasásához is kell bőven. Biztos vagyok benne, hogy egy meglehetősen megosztó sztorit sikerült papírra vetnem, ám szükségét éreztem. Miért? Mi egyáltalán az anyaseb? Mi az oka, hogy ennyire népszerű manapság? Mi van a "divatos" szó mögött? Olvass tovább, mert ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre adok választ.

Azt látom, hogy vannak bizonyos fogalmak, amiket felkap a köznyelv, és sajnos... degradál is. Ilyen a nárcisztikus jelző vagy épp az anyaseb témája. Sokan úgy dobálóznak ezekkel a szavakkal, hogy valójában azt sem tudják, mit jelentenek. Ezzel csak az a baj, hogy megannyi következményt von maga után. Többek között azt, hogy a valóban nárcisztikus emberekkel foglalkozó tartalmakat már nem vesszük komolyan, és legyintünk a szülői sebekre is. Pedig nem kellene...

Mi az anyaseb?

Erről bárhol olvashatsz, de azért írnék róla néhány gondolatot. Az anyaseb egy összetett fogalom: traumák összessége, amelyeket az édesanyák okoznak lányaiknak (ezt még azért jellemzően tudják is, hiszen rengeteg hőbörgés éri az anyákat emiatt), ugyanakkor a lányok is okozhatnak sebeket az édesanyjuknak (na, erről már kevesebb szó esik...); beletartozik az örökölt anyaseb fogalma, illetve a társadalom által az anyáknak okozott sérülések és az anyaságban megélt nehézségek.

A legtöbb írás és szakcikk azzal foglalkozik, hogy ha az anya nincs érzelmileg, lelkileg vagy fizikailag jelen a kapcsolódásban, azzal traumát okoz a gyermekének. Talán még azt is megemlítik, hogy az anya "nem megfelelő jelenléte" visszavezethető a saját gyermekként elszenvedett sérüléseihez. Ugyanakkor arról kevesebb szó esik, hogy

mi mindent élnek át az anyák a mai magyar társadalomban, és ez mivel járul hozzá az így is bődületesre duzzadt, sajgó anyasebhez, vagy hogyan okoznak sérüléseket a lányok vagy fiúk az édesanyjuknak.

Miért kell erről beszélni? Pontosabban: miért kell minden oldalról beszélni róla?

Azért, mert rengeteg a tévhit ezzel kapcsolatban, amit le kell rombolni. Mindemellett bár az anyaseb közszájon forog, és bizony megannyi düh tapad hozzá, valójában ott az ok és okozat. Minden okozat mögött áll egy ok, ami az Örökül hagyott szavak c. regényben is megjelenik. A főhősnőnk édesanyjának valami olyanban volt része, amivel nem mindennap találkozik az ember, VISZONT! Nem látunk bele mások batyujába. Nem tudjuk, hogy az édesanyák min mennek keresztül kislánykoruktól kezdve.

A trauma ugyanis nem az, amit átélünk, ami velünk történik. Traumatikus eseménynek lehet nevezni magát a történést, igen, de a trauma szó magát a hatást jelöli. Mindazt, ami az adott esemény vagy eseménysorozat okozott az egyénben. Ezek az "okozott változások" sokféleképpen megjelenhetnek. Többek között úgy, hogy hiába akarunk más szülők lenni, mint mondjuk a mi szüleink voltak, egyszerűen képtelenek vagyunk. Egyrészt ismételjük a mintát, másrészt ha egy nőből anya válik, az bekapcsolja az anyasebét és a belső gyermekének sérüléseit is egyszerre. Úgy, hogy emellé jöhet még egy traumatikus szülés, egy normatív krízis és sorolhatnám...

Szóval az anyaseb igazából sokkal komplexebb, mint elsőre tűnhet, és erre is igaz, mint sok más témára, hogy "az vesse rám az első követ, aki...".

Persze, amikor egy gyermek hiányt szenved valamiben, emiatt rengeteg harag halmozódik fel benne, azt nagyon nehéz kezelni. Egyes szakemberek azt is mondják, hogy bármi történt is az anya múltjában, bizonyos cselekedetekre akkor sem vetemedhet. Nos, én nem vagyok szakember, de ezzel nem értek egyet. Ez megint egyfajta ítélet és bírálat. Mert épp azokat az anyákat nem kérdezik meg erről, akik az elítélendő cselekedetre vetemedtek.

Mi van a "divatos" szó mögött?

Hát... láthatod, hogy elég sok minden. Sőt, olyan sok minden, hogy ezt egyetlen blogbejegyzésben össze sem lehet foglalni. Az Örökül hagyott szavakkal és ezzel a bejegyzéssel is az a célom, hogy divathullám ide vagy oda, vegyük komolyan az anyasebet. Mindenkinek van, ezt nem lehet megkerülni... Ugyanakkor számít, mit kezdünk vele, és hogyan reagálunk rá.

Állhat párkapcsolati probléma, munkahelyi elakadás, önértékelési probléma, "nem vagyok elég jó", önbizalom probléma, önérvényesítés és önazonosság probléma, önkifejezés és határtartás probléma, illetve még sok más, a mindennapokban is tapasztalható jelenség mögött.

Az anyaseb begyógyítását számtalan technikával meg lehet kezdeni, lehet vele pszichológushoz fordulni. Ha netán ezen a ponton felharsanna bárki fejében is az a gondolat, hogy: a barátoddal ezt nem tudod megbeszélni? Szerintem, ha a barátom nem villanyszerelő, akkor nem hívom el villanyt szerelni.

A lélek egy finom rendszer, óvatosan kell bánni vele, legalább annyira, mint a vezetékekkel, nem véletlenül van szükség szakemberre.

Persze itt bejön a következő tény: egyáltalán nem mindegy, milyen szakemberhez fordulunk, hiszen bőven van belőle kókler. A legjobb még ebben az esetben is az ajánlás, ha valaki komolyan gondolja, hogy begyógyítaná anyasebét. Továbbá ott vannak az önsegítő csoportok, közösségek, ahová még lehet fordulni ezzel a témával.

Szóval akkor az anyaseb...

...egy olyan lélektani, pszichológiai jelenség, ami mindenkinek az életében jelen van. Még annak az embernek is van, aki azt mondja, hogy neki márpedig nincs. Ez elkerülhetetlen, hiszen még a "legjobb" címkével ellátott édesanyáknál is előfordul, hogy a kereslek és a kínálat nem találkozik. Tehát nem feltétlenül kell elmennünk a szélsőséges esetekig, mint amikor valakit elhagy az édesanyja, abuzál az édesanyja, alkoholista az édesanyja és sorolhatnám.

A sérülések mélysége meghatározza, milyen terápiára van szükség. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a legmélyebben lévő sebeink egyikéről van szó. Ez ott gyökerezik a személyiségünk alapjaiban, megannyi hitrendszer, minta, elmeprogram épül rá. Talán túl sok is ahhoz, hogy mindet meg lehessen fejteni. Valószínűleg nem is erre kell törekedni, hanem sokkal inkább arra, hogy amennyire lehet, rendbe tegyük ezt a témát magunkban. Hiszen ahogy feldolgozzuk anyasebünket, úgy fog átalakulni az életünk. 

Ha pedig így nézzük, akkor az anyaseb lehet legnagyobb terhünk, ugyanakkor a legnagyobb kincsesbányánk is, ha önismereti munkába kezdünk.

Amit magunkkal viszünk

Ennek a bejegyzésnek, ahogy az Örökül hagyott szavaknak is a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasókat. Nem mindenkit fog megérinteni, és nem mindenkinek való, ugyanakkor bízom benne, hogy megtalálja azokat az embereket, akiknek pontosan erre van szüksége.

Néha kellenek a költői kérdések és az elgondolkodtató írások ahhoz, hogy egy-egy témában felismeréseink legyenek vagy előrébb jussunk. Ezt pontosan tudom, mert az elmúlt hat évben az anyaseb témáját kutattam, beszélgettem róla más nőkkel, magam is dolgoztam vele, és az anyukámnak is segítettem kezelni a saját anyasebének egy bizonyos részét. Ez rendkívül gyógyító volt rám nézveis.

Remélem, közelebb tudtam hozni az olvasókhoz ezt a témát, és azt, hogy a jövőben egyre többen indulnak el a gyógyulás felé. Akár több nő együtt, összekarolva. Hiszen együtt mindig könnyebb azáltal, hogy hatással vagyunk egymásra. És erre az Örökül hagyott szavak is bizonyíték lesz.